Tanárnőnktől kaptunk egy nagyon kedves búcsú ajándékot, hogy emlékezzünk az útra.:)
Mindenki egy személyre szabott kitűzőt kapott.
Úgy látszik a Tanárnő remek ember ismerő :D
Miután elsajátítottam Én is, Csilla pakolási művészetét, készen álltunk az indulásra. Ám éppen ekkor rájöttünk, hogy az az átalakító amit Én vettem, az Ausztráliába való.... :D Mert idáig másokét használtunk és csak most szembesültünk vele. Így gyorsan elszaladtunk megvenni. Ami Dublinban csak 1,49 euró volt :D
Kisétáltunk a megrakodott cuccokkal a hátunkon a buszpálya udvarra és felszálltunk a Corkba induló buszra.
A busz út 3 óra volt, viszonylag hamar eltelt, mert volt rajta wifi.
Aztán Corkban jött a depresszió, először 8-an elutaztam Slimbe, értük jött egy kis busz. A Tanárnő megölelt mindenkit és elsírta magát, annyira megató volt,hogy mi is elérzékenyültünk egy kicsit.
Végül felszáltunk Liliven KETTEN a Clonakiltybe tartó buszra. Lili megkérdezte az első mellette ülő bácsit,hogy mikor kell leszállnunk, de a bácsi szellemileg enyhén károsodott volt és nem kaptunk értető választ. Ekkor egy pasi segített. De teljesen kétségbe estünk,hogy elveszünk Írország térképén . :D Na jó csak Én, Lili teljesen nyugodt volt, Én meg pánikoltam végig... :D
Végül leszálltunk a buszról, ahol várt Mária a főnökünk, vagyis csak várnia kellett volna, de Mária nem volt sehol :O:O:O:O:O
Teljes kétségbe esés következett :D Aztán Mária oda libbent pöttyös kis ruhájába és elvitt a szállodába körbe vezetni, aztán a szállásunkra. Amiről egy külön bejegyzésben olvashattok:)
Minden rendben velünk:)
ps: Dublin I Love You:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése